A luxushajó

Luxus

Egy ködös angliai kikötőböl, nagy luxushajót indítottak, ötvenen fértek el rajta. A hajó kilencezer tonnás volt, és Marokkóba tartott.

Az utasok között ott volt a Hot Potatoes zenekar, akik biztonsági figyelmeztetések ellenére eljöttek az útra.

A Hot Potatoes tagjai, egy nagy szobában ültek, kétszáz négyzetméteres lakosztályuk nappaliában. Cedrik, az emós hajú szólógitáros egy szomorú dalt pengetett halkan.

Az ikrek egyik tagja Brad, a ritmusgitáros, a jakuzziban ült, s talán nem is volt ébren. Szeretett aludni.

A többiek hárman kártyáztak. A punk dobos, Clark közben dohányzott. Peter, az énekes nagyon koncentrált, és ő is állt nyerésre. Robert, aki basszusgitáros, és második énekes volt, kártyázás közben az asztalt babrálta.

Cedrik befejezte a számot. Nézte a kártyázó barátait.

• Ezt is nyertem! - mondta Peter.

• Nem – mondta a hirtelen előbukkanó Brad. - Te csaltál.

• Én nem! És külömben is nem áthattad a jakuzziban voltál. Már régóta nem ott vagyok.

• Talán a falra másztál mi? - kérdezte gúnyosan Peter.

• Igen – felelte Brad és a spotlámpákat tartó erős rúdra mutatott.

• De hát.. - kezdte Peter

• Csak akkor tudjuk, meg hogy igazat mond-e ha megmutatja hogy feltud – e mászni – előzte meg a vitát mély hangján Clark.

Brad egy ugrással, megkapaszkodott, a rúdba aztán lendült, és beakasztotta a lábát egy másik rúdba.

• Ennyi! - mondta aztán.

• Ez esetben én nyertem! - szólalt meg először Robert.

• Nem, te is csaltál! - nevetett Brad.

• Haha akkor én győztem! - mosolygott Clark – Én nem csaltam ugye Brad?

• Nem, te nem csaltál! - mondta Brad és leugrott az asztal mellé.

• Először nyerek ebben a játékban! - mondta Clark majd egy rosszul irányzott dobással fejbedobta Bradet két darab két euróssal.

A társaságon úrrá lett a nevetés.

Akcióba lendülés

Másnap a VIP hatan voltak ott, pedig heten fizettek be rá. Ha befizettél VIP-re semmin sem kellet sorba állnod, a VIP ebédlőben ehettél, és a VIP-eseknek általában nagyobb volt a lakosztályuk. A zenekar asztala mellett egy háromgyerekes család volt. Mögöttük, közvetlen az ablaknál egy anyuka és a fia ült.

• Elnézést, kérhetek egy autogrammot?- kérdezte gyönge szelíd hangján.

• Persze – hagyta abba az evést Peter – kinek írhatom?

• Nekem! - mondta szégyellősen a kislány.

Firkantotta Peter.

A kislány boldogan vissaszaladt családja asztalához.

• Mit kell ilyenkor mondani? - kérdezte az apuka.

• Köszönöm – felelte halkan a kislány.

• Szívesen – mondta Peter.

Eközben az ablaki asztalnál vita forgott le az eddig szótlan anyuka – fia páros között.

• De anya hallottam! - mondta a tizenkét éves fiú.

• Nem, most nem Jess! Kikapcsolódni jöttünk ide, ki is fogunk kapcsolódni. - felelte az anyuka, olyan hangsúllyal mintha a végére „punktum”-ot tett volna.

• Ez is miattad, meg a hülye bagázs miatt van! Megltátok valamit ami... - halgatott el, mert mindenki őket nézte.Az anya hátradőlt, minha mi sem történt volna, a fiú viszont felállt, s elviharzott.

Felment a lifttel, s lakosztályukba nyitott. A nappaliban egy kis komód állt, kihúzta az egyik fiókot. Egy kijelzős mp3 lejátszó szerű tárgyat vett ki belőle. Ezután anyja neszeszerjében kezdett kotorászni. Meg is találta amit keresett. Egy sima, egyszerű hajtűt.

Zsebébe tette a tárgyakat, majd a kettes lakosztály felé tartott, ami eggyel arréb volt az ő, a négyes szobájától. Megállt a 31-es előtt, ellenőrizte, hogy a lakosok még lent vannak-e.

A hajtűvel kinyitotta az ajtót majd belépett és bezárta. A lakás akkora volt mint az övék, csak itt a fal más színű volt. A nappaliba nem tettek semmit. Ott csak egy laptop volt kinyitva az asztalon. Jess belenézett. Megnyomott egy gombot hogy feloldjon a képernyőkímélő, de sajnos egy bisztonsági kóddal le volt zárva.

Jess átfutott a konyhába, ahol szintén nem talált semmit. Ezután a hálószobába ment. A szekrénybe bedobálva három táska, a három ágy beágyazatlanul, az éjjeliszekrények telerakva mindenfélével. Jess végre talált valamit. Először az éjjeliszekrényt nézte meg. Karórák, két telefon, és az egyikben egy könyv.Jess megnézte a telefonokat, de semmi nem volt benne. A könyv egy híres író klasszikus műve volt. „Semmi gyanús” gondolta Jess. A táskában ruhákat talált, meg az egyikben CD-t. Semmi érdekeset nem talált. Hogyha valami van akkor az a laptopban. A CD- viszont zsebrevágta. Kiment a nappaliba. A tévéallvány alsó szekrényét kinyitotta, s a kijelzős szerkezetet- a poloskát az ajtóra rakta. Felnézett és hirtelen meglátott valamit. A konyhaajtó mellet egy polcon egy videókamera állt. Odament hogy megnézze, van- e benne valami...

Eközben lent egy híres focista asztala mellett három férfi ült. Egy internetes vállakozásból hirtelen gazdagodtak meg. Mindhárman ingben voltak. Egyszer csak pittyegni kezdett az egyik mobilja. Felvette. Arckifejezése egy pillanat alatt megváltozott. Barnás bőre volt, nem volt sovány, de izmosnak sem volt nevezhető.Rövid barna haja volt, arca ha nem ilyen komoly jóképű is lehett volna. Piros kockás inget és vásonnadrásot viselt.

• A laptopot megpróbálták feltörni – mondta. Egy másik asztalnál ülő, kissé kövér fekete hajú alak felpattant, s az inge belső zsebébe nyúlt.

• Köszönjülk elég volt! - kiáltotta, a harmadik szemüveges vékony egyén a trióból.

• Kívánnak még valami mást esetleg? - kérdezte udvariasan a pincér.

• Nem felelte a kockás ingű majd ő is felállt.

Pár perc múlva már a folyóson sétáltak. Megálltak a négyes előtt majd a szemüveges kinyitotta az ajtót. Semmiféle behatolás nyoma nem látszott.

• Bob te kerítsd elő a férget még itt lehet. - parancsolta a szemüveges. - Én megnézem mit csinált a géppel, és szolók Ferdinandnak.

• Te pedig nézd meg a többi cuccot, aztán segíts Bobnak. - nézett a főnök ezután a kockás ingűre.

Kényelmesen leült, aztán arca a képernyőre meredt és kifejezéstelen lett.

Jess rettenetesen fázott. Rövidujjú polóját átáztatta az óceán párája. A szál sűvített alig hallott. Az ablakpárkányon állt, akkor ugrott ide, mikor meghallotta a lépteket. Arra gondolt, itt majd átmászik a ő lakosztályába, de ez nem volt ilyen egyszerű. Sok méter magasan volt, kinn a hidegben és egy harminccentis párkányon kell végigmásznia. Ha leesik összetöri magát, vagy ha nincs szerencséje meg is halhat. Egyelőre nem indult el. A fürdőszobaablak és a konyhaablak között állt. Egyszer csak azt vette észre, hogy a fürdőben felkapcsolják a villanyt. Gyorsan a falhoz préselődött. Óvatosan megpróbált benézni.

Egy kövér alak a mosdószekrénybe nyúlt és két HK USP pisztolyt fogott meg, majd berúgta a szekrény ajtaját. Jess ennyit látott, majd lekapcsolták a villanyt. Jess ezek után úgy gondolta ideje eltűnni innen. Kis lépésekkel haladt. Eljutott a hálószoba ablakához, ahol szintén égett a villany.

• Tudom hogy itt vagy! Nem bújhatsz el csak úgy – hallotta.

• Hagyd, már biztos eltűnt rég. - válaszolt egy másik hang.

A villany lekapcsolódott, és ezzel Jess megnyugodott. Tovább indult.

Egy nyögést hallott hátulról valaki elkezdett kimászni a konyhaablakon. A kövér pacák volt. Jess nem bujkálhatott tovább. „Eddig is sejtették hogy én jártam itt. De legalább szólhatok a rendőrségnek, mert van bizonyítékom” gondolta, majd megfordult és bokán rúgta a labilisan álló kikászálódott embert. Az azonnal leesett, de magával rántotta Jesst is. Jessnek az utolsó pillanatben sikerült megkapaszkodnia a párkányban, de a kövér gyiloks húzta nagyon. Hat éve kung-fuzott, folyamatosan edzésben volt, de ez sok volt. Hetven kilót lábon bírni. Megrázni nem tudta hogy leessen. Lenézett a pacák a bokáját fogta meg. Ereje fogyott. Megpróbálta minden erejét a lábába gyűjteni. Pár másodperc koncentráció után meglendítette mindkét lábát a fal felé. A pacák ilyedtében elengdte, de még így is a falnak csapódott, ami ugyna csak megütötte zsírpárnáit, de az esés annál fájdalmasabb lehetett.

Jess, mivel felnyomni már nem volt ereje magát, az alatta lévő párkányra ugrott. A második emeletre ért ahol sportolási lehetőségek, bulizóhelyek, és a VIP étterem volt. Alatta boltok és étttermek, a harmadikon a szobák. A negyedik emelet a hajón dolgozó embereké volt. A legfelső pedig egy tetőterasz volt. Az elsőről egy másik terasz nyílt. Csak két nagyobb terasz volt.

Bezárva

A Hot Potatoes tagjai beszállingóztak a hatalmas lakosztályukba. Ebédről jöttek.

• Szerinted mi volt reggel az a vita? -kérdezte Robert Bradet, az ikertestvérét.

• Biztos megint meg akarnak ölni. - felelte mintha a hétvégi focimeccsről kérdezték volna. Ugyanis pár nappal ezelőtt Dél Angliában terrormerényletet követtek el ellenük – sikertelenül.

• Ez nem vicc. - mondta Peter, s lehuppant a kanapéra.

• Ugyan tele vagyunk testőrökkel! - kapcsolódott be a beszélgetésbe Cedrik. S valóban mindenütt testőrök voltak, de nem zavarták az együttes tagjait.

• Szerintem nem ők a gyanúsak. - morogta Clark.

• Hanem kik? - kérdezte Robert.

• A gyémántbányás. Tudod az a vállalkozó, akinek gyémántbányái vannak, és soha nem jön le enni.Pedig VIP-es...

• Biztos oka van rá. Fura hogy gyanakodsz, mert még nem is láttad. - vélte Brad.

A vita tovább folytatódott.

Jess a szobájában ült. Anyja miután megtudta hogy nyomozásba kezdett bezárta a lakosztályba, ő maga pedig elment a lejjebb lévő Fitnessterembe edzeni.

Jess mozdulatlanul ült. Fehér bőre barna szeme, és haja volt. Szemöldöke össze volt ráncolva. Tizenkét évet élt eddig. Tizenegyet normálisan, óvodába, iskolába járva. A tizenkettedik évében kiderült, hogy anyja titkosügynök, és a CIA embere. Jess élete ettől fogva teljesen megváltozott. Egyszer a CIA befogta őt is. Használta őt, egy könnyű ügyben. De ő ettől fogva, minden után ami gyanús volt nyomozni kezdett. Anyja próbálta visszaváltoztatni, de hiába. Azelőtt is olyan gyerek volt akiben dúl az energia. Épp ezért elküldte karatézni, kosarazni és a többi. De a titok kiderülése után, üldözési mániája lett. Most anyja elhozta ide erre a luxushajóra, hogy pihenjen. Erre itt is nyomozni kezd, mégpedig azért mert meghallotta a három internetes vállalkozó beszélgetését.

A Hot Potatoes-t még szerette is. Tudta hogy meg akarják ölni őket, csak azt nem hogy hogyan. Segíteni nem tudott rajtuk, mert be volt zárva. Nem tudta mikor fogják elkövetni a bűntényt, de sejtette hogy minél hamarabb. Főleg így hogy tudják hogy már valaki gyanút fogott.

Lenézett az ablakon. A lenti teraszt látta. Néhányan ott voltak lent.

Kinyitotta éjjeliszekrényét és egy laptopot vett elő. Bekapcsolta, majd berakta a nem rég szerzett CD-t. A CD-n sok-sok adat volt. Kettő mappa volt. Megnyitotta az elsőt. Itt a hajón utazó emberek listája volt. A VIP-esek nagy része és még pár család pirossal volt írva, egyesek pedig zölddel. Jess nem tudta ezt mire vélni, ezért átment a másik mappába. Miután rákattintott a gép kérte a jelszót. Jes s káromkodott egyet. Kivette a CD-t és gondosan elrakta. A laptopot is visszatette a helyére.

Ismét a zsebébe nyúlt elővett egy miniképernyős tárgyat amibe fülhallgató volt dugva. A fülhallgatót a fülébe helyezte. Bekapcsolta a készüléket és hallgatózott. Kis idő után egy ismerős hang szólalt meg.

• Nincs meg a CD!

• Biztos a betolakodó vitte el. Bob hogy van? - kérdezte.

• Fekszik. Fejre esett. Nem nagyon van magánál. Ferdinandnak sikerült végre betörnie?

• Igen. Minden kész. Már csak egyre helyre kell vinni a tömeget. Az volna a legjobb, ha Bordaux előtt elvégeznénk.

• Holnap érünk Bordauxba.

• Akkor viszont még várnunk kell holnaputánig. Mikor lépnek fel a krumplik?

• Holnap, kedden. - Úgy volt hogy a nyolcadik napon, azaz hétfőn érnek be Dar-El-Beidába.

• Oké. Tegyék át szerdára. Valószínű mindenki megnézi majd.

Jess kikapcsolta a poloskát. Anyja megérkezett.

• Jess?

• Igen anya?

• Holnap megyünk a koncertre. Nem foglak bezárni csak ha olyat csinálsz. Élvezd az ittlétet, mert nagyon jó.

„Aki nem tudja mi lesz itt, annak igen.”-gondolta.

Bordeaux

A folyosón emberek járkáltak, zenét hallotak valahonnan. A zene az egyik lakosztályból jött. A Hot Potatoes gyakorolt a mai koncertjére. Most épp gitárszóló ment. Clark és Peter elmentek beszélni a koncertrendezővel. Egyszer csak benyitottak.

• Ne gyakoroljatok srácok! Elhalasztották holnapra a koncertet. Meg se mondták miért! - mondta Peter.

• Ááá de kár. - mondta Brad.

• Nem baj, addig menjünk le nézzük meg mi van itt. - tanácsolta Cedrik.

Hirtelen megszólalt a hajórádió:

• Figyelem! A Hot Potatoes zenekar fellépése a mai parti kirándulás miatt elmarad, és holnap lesz. Egy óra múlva pedig leszállunk Bordeauxban. Bordeuxba egy nagy busszal megyünk. További jó szórakozást.

• Hát akkor várunk még egy órát.

Jess leszállt a luxushajóról. Anyja mellette ment.

• Anya mi itt maradunk és fürdünk, vagy bemegyünk Bordeauxba? - kérdezte tőle.

• Szerintem érdemes volna bemenni a városba, itt úgy is hideg a víz.

• Jó. - mondta Jess.

Másfél óra múlva már bent voltak a városaban. Azt mondták hogy ötre mindenki jöjjön vissza a buszhoz. Három órájuk volt. Jessék elmentek megnézni a legnagyobb hírességeket Bordeauxban, aztán az utolsó egy órában sétálni kezdtek. Beültek egy kávézóba. Jess egy narancslét ivott, az anyja pedig kávét. Beleöntötte a kávéba a cukrot, kevergedni kezdte, aztán felnézett.

• Julia! -kiáltott fel.

• Rebeka! - kiáltott fel Julia is.

Hamarosan kiderült, hogy régi barátok. S hosszas beszédbe elegyedtek. Jess körbenézett. Melletük egy játékterem volt. Az utcán sokan sétáltak. Megakadt a szeme három inget viselő emberre. Ismerősek voltak neki. Az egyik feje be volt kötve.

• Anya, én elmennék a játékterembe. - szólt Jess.

• Jó, jó menj és ötkor találkozunk a busznál.Eltalálsz oda ugye- kérdezte Rebeka. Tegnap még bezárta Jesset ma meg elengedi egyedül.

Jess elindult a játékterem felé, aztán megfordult és a három férfi felé ment. Az utcán egy szórólapos nő turistatérképeket adogatott. Jess elfogadott egyet.

A trió befordult egy utcán. A jóképű tag elővett egy kulcsot és benyitott egy földszinti lakásba. Becsukta maga utána z ajtót.

Jess tudta hogy nem mehet be csak úgy. Az ajtó mellet egy ablak volt, a redőny lehúzva.

Jess várt. Egy újabb férfi fordult be az ajtóhoz. Arca ismerős volt. Mikor benyitott Jess beleshetett. Annyit látott hogy egy hosszúkás asztalnál sok ember ül. Az asztal végén egy szekrény és a hozzá közlebb eső oldalon egy kandalló. A kandallóban nem égett tűz, mivel tavasz volt.

Ezekkel nem tudott mit kezdeni. Jess felnézett. Egy kémény volt ott. „Nem hiszem hogy ide is jön a Mikulás” -gondolta. Aztán végre eszébe jutott a megoldás. A ház mellet egy festő állt egy létrán.

• Héte festő! Nem azt kell ám lefesteni hanem ozt ott. - válosztatta el a hangját. A suliban tanult franciát ennyit tudott beszélni. - Itt vagyok e. - és elbújt.

A festő körülnézett. Lesétált a létráról és elkezdte keresni a megszólítóját. Jess odafutott a létrához és villámgyorsan felmászott. A tetőn állt. A házat amin állt és a másik házat egy keskeny utca választotta el. Nekifutott. Meglátta maga előtt a keskeny utcát. Elrugaszkodott, és már maga alatt látta az utcát. Aztán már nem is látta. A kéményhez futottt.

A kéményben minden fekete volt. Alig látott el valameddig. Jess vonakodva, de belemászott. Csúszott lefelé. Orrába, fülébe szállt a por. Hirtelen fényt látott. A szélére tette a lábát, hogy megkapaszkodjon. A cipője valószínűleg színt váltott, a lábáról lehorzsolódott a bőr. Alóla hatalmas porfelhő szállt ki. A bent ülő személyek prüszkölni kezdtek.

• Mi volt ez? - kérdezte az egyik.

• Biztos rossz a kandalló, régi ez a ház. - vélte egy másik.

• Nézd meg mi volt ez. - mondta egy ismert hang.

Jess látta hogy valaki közeledik felé. Ruháje fekete volt, a falhoz siult nem vehette észre. Az alak a kandallóba nézett. Nem vette észre Jesst.

Jess a nagy kapaszkodásban megpróbált az órájára nézni. A számlapja koromfekete volt. Mikor elindult körülbelül fél öt volt. Ötre vissza kell érnie, de előbb még le kell magáról mosnia ezt a mocskot.

• Tehát mindenki itt van? - kérdezte az ismert hang, aki a szemüveges főnök volt.

• Nos, holnap a Hot Potatoes koncertjén...

• Krumplik -szólt közbe valaki.

• Fogjuk véghez vinni az akciót. Ferdinandnak sikerült bejutnia a rendszerbe. Összesen tizenegyen vagyunk.

• Tizenegyen! Csak a Hot Potatoes-nak van ennyi testőre. - mérgelődött valaki.

• Az lehet, de nekünk komolyabb fegyvereink vannak, és ők nem számítanak rá, hogy tizen vagyunk. Ráadásul egy helyen lesz valószínű minden utas. A második emeleten.

Jess izmai sajogni kezdtek. Már nem bírta sokáig, és az idő is fogytán volt.

• Brian, te őrizd a legfelső emeletet Lizával. Te őrzöl, Liza teszi a dolgát.

• Értem. - mondta a Briannek nevezett.

• Ferdinand, te menj a koncertre a testőreidre szükség lesz. Légy készenlétben.

• Okés! - mondta Ferdinand.

• „Matróz”! Te legyél a személyzetben a második emeleten.

• Bob, Paul és én őrködni fogunk mindenhol máshol.

Jess tudta, még egy perc és leesik.

• Rendben. A többit már tisztáztuk. Most is csak ismételtünk.

Felálltak. Liza és Brian kiment, aztán a matróznak nevezett. Ferdinand és a trió vártak, hogy ne legyen gyanús. Ferdinand nem sokkal ezután kiment.

Jess arca vörös volt, a fogát is összeszorította az erőlködéshez.

• Megyünk már? - kérdezte Paul, a jóképű.

• Várunk. Ötven van.- mondta nyugodtan a szemüveges főnök.

Óriási pufffanás. Por szállt ki megint a kandallóból. Jess esett le. Kőre esett nagyon fájt a combja.

• Szia! - köszönt Paul.

• Bob, mi itt hagyunk. Ott találkozunk. Csinálj vele amit akarsz. - mondta a szemüveges, és kimentek.

Bob arcán kötés volt. Válla és nyaka lila színű.

• Megöllek!! - üvöltötte és Jess felé szaladt.

Jess félreugrott és bevitt egy rúgást Bob mellkasába. Bobb erre gyorsan felé fordult és vállon vágta. Jess keze majd leesett. Jess vissaállt karatepózba, és egy ugrásos rúgással akarta leteríteni Bobot. Bob öklével félredobta Jess lábát, aki hátraesett. Bob míg feküdt belerúgott a bordáiba. Jess felugrot és ágyékon rúgta Bobot. Bob térdere vágódott. Jess nyakon rúgta. Ettől elvesztette az eszméletét, de valószínű nem sok időre. Jess kifutott a lakásból. Lábába belenyilallt a fájdalom ahol leesett. Végigfutott az utcán, látta a kávézót, ahol ültek. Üres volt. Továbbrohant. Ez már forgalmasabb környék volt. Valaki egy slaggal háza kertjét locsolta. Jess odaszaladt hozzá. Elővett zsebéből egy tízeuróst, és neki adta. Jess a slag elé állt. A korom kezdett róla lejönni, de még így se volt tiszta. Az órája ötvennyolcat mutaott. Még egy percet állt a slag előtt, aztán megköszönte és elrohant. Nemsokára meglátta a buszt. Anyja ott állt előtte. Jess odafutott hozzá.

• Mitől vagy vizes? - kérdzte Rebeka.

• Volt egy szökőkút. És melegem volt.

• Aha. - vonta fel a szemöldökét Rebeka. Nem tudta hogy gyereke hazudik-e vagy sem, de azt tudta hogy valami tényleg nincs rendjén. Hagyta hogy fia nyomozzon, hisz ezzel talán még jót is tesz valakinek. - rendben. Szálljunk fel.

Öt perc múlva a motor bár be volt kapcsolva. Mindenki felszállt már. Egy kövér ember a busz felé kocogott. Arcán gyilkos tekintet ült. Nyaka és válla lila volt. Arcán egy kormos kötés. Felszállt a buszra. Az ajtó becsukódott, és elindult a part felé.