A Beach Festival és Russel

Minden év júliusában megrendezték Angliában aBeach Festivalt, ami a Bournemouth-i tengerparton, és környékén volt. Több tízezren jártak oda, rengeteg koncert volt és épp, történetünk évében lépett fel a Hot Potatoes, a híres amerikai Pop, Rock együttes.

*

Russel az óra végét várta. Egyik kezét az asztalra fektette, és az óráját nézte, másik kezét a padban tartotta, és két értékes papírkarszalagot szorongatott benne. Szeme néha átvándorolt a szomszéd padsorban ülő barna hajú lányra, de még véletlenül se a tanárnőre. Pedig általában figyelt az órákon. De most túl izgatott volt.

 - Russel kérlek folytasd!- hallotta hirtelen a tanára hangját. Szíve egyre ütemesebben vert.

 - Tanárnő.. nézze én.. - minden szem rá szegeződött – Azt hiszem... nem érzem jól magam.

 - Ez esetben kúráld ki magad a hétvégén, mert ennél százszorta nagyobb intenzivitást várok el tőled. A házi feladat... - folytatta a tanár immár monoton hangon.

Russel lassan megnyugodott, s eszébe jutott hogyha már a házi feladatnál tartanak akkor mindjárt vége az órának. A hét utolsó órájának.

Kicsöngetés után automatikusan kiindult az udvarra de rájött hogy most nem megy ki. Még nem. „Szedd össze már magad” bíztatta magát. Nem is értette, mért van ennyire zavarban, hisz mindig olyan határozott szokott lenni. Tesiórákon pedig egyenesen ő az Isten. „Csak egy lány... Nem nagy cucc meghívni egy lányt” gondolta. A barna hajú lány és még néhány lány még benn volt a teremben. Russel rá várt. Kathleen volt a neve, és mindenki tudta, hogy imádja a Hot Potatoest, ami épp szombaton lépett fel a parton. Russel nagy nehezen szerzett jegyet , és már csak a legnehezebb feladat volt hátra. Meghívni Kathleen-t.

A többi lány a tanárnővel együtt kiszállingózott az ajtón. Ketten maradtak. Russel tudta, hogy mindig Kathleen marad utoljára. Elég lassú volt. Most odalépett hozzá.

 -Szia Kathleen... Öhm.. nincs kedved eljönni velem szombaton.. a Hot Potatoes-ra? - nyögte ki végül.

 - Tudod elmennék. De nincs jegyem.- mondta Kathleen kissé fiús hangján.

 - Ó ez nem gond- mondta Russel – képzeld nekem kettő van!

 - Tényleg? Ez nagyszerű Russel köszönöm!- és arcon puszilta a fiút. Aki majd eldőlt meglepettségében.

Fél óra múlva Russel hazafelé tartott, diadalittasan. Agyában Kathleen szavai zengtek: „ Ez nagyszerű Russel köszönöm” , „Rendben találkozzunk a bejárat előtt!” . Csodálatos érzés volt, mégis kicsit félt a szombattól.

Nem nehéz bejutni

A legegyszerűbb bejutási mód a Beach Festivalra, ha hajóval jövünk. Csakhogy a part le volt

zárva. Minden egyéb bejutási mód képtelenség volt. Egy bejárat volt. A bejárat több szakaszból állt. Mindennek külön bejárója volt. A gyalogos, azaz a legnaygobb bejáró előtt egy padon két öltönyös, napszemüveges ember ült mereven Egy házaspár érkezett egy kicsi gyerekkel. Az apa harmincas éveiben járhatott, farmert és inget viselt, az anya piros blúzt, és szintén farmert. A kisgyerek aranyos kék pólójában és a kicsi táskát viselve négy évesnek volt saccolható, pedig hat volt, és meglehetősen okos. Az őrök ellenőrizték a szülők karszalagját és megmotozták az apukát. Azután eltűnt a semmiben.

Az egyik öltönyös elővette a telefonját. Tárcsázott egy számot. A hívotts szinte rögtön felvette.

 - Igen? - szólt bele egy hang Párizsból.

 - Bejutottak.- mondta az öltönyös.

 - És a lakókocsi? Megvolt? - kérdezte.

 - Igen, bár kicsit furcsállták, hogy négy napra lakókocsival jönnek.De már elintéztem a kíváncsiskodót.

 - Hehh , ezek azt hiszik négy napos lesz a buli! - mondta a párizsi.

 - Valószínű nem annyi lesz... - helyeselt az öltönyös

 - Ha nem sikerül, te se élsz még túl sokáig!

 - Értem főnök – nyöszörögte az öltönyös – ha a bejutás ilyen könnyű volt, valószínű a...

 - Ne tovább! - kiáltotta a „főnök” - a végén még gyanút fognak! Viszlát!

És letette. Az öltönyös odaszólt a másiknak mire eltűntek valahol.

Egy óra múlva két ember ment be a fesztiválra, hawaii nadrágban és ingben, és öltönyhöz illő fekete napszemüvegben.

Pittyegés

Russel mélyen aludt az ágyában. Fekete haja eltakarta a homlokát. Kerek arca volt, kerek orral. Füle nem látszott a hajától. Izmos volt, már amennyire egy tizenhároméves fiú izmos lehetett. Aztán egy váratlen pillanatban megszólalt az ébresztőóra, Russel felugrott, s villámgyorsan átöltözött. Farmert és Nike polót vett fel. Megreggelizett, majd elbiciklizett a

a partra. A Hot Potatoes hatkor kezdődött, de ő még látni szerette volna Beat-Root-Reagee-t a kedvenc reagge zenekarát. Befarolt a bejárat előtt. Hosszú sor volt a jegypénztárnál. „Még szerencse hogy nem most kell venni a jegyet. -gondolta- Az ciki lenne nagyon”.

Kathleen már várta a bejárat előtt egy padnál. Russel odament hozzá.

 - Szia! - köszönt Russel mire Kathleen is köszönt.

 -Szerintem menjünk, hogy lássunk is valamit- tanácsolta Russel.

 -Oké.

Besétáltak. Russel övtáskáját meg se nézték. „Fura itt a biztonság” gondolta, de nem nagyon törődött vele. Pár percnyi séta után megtalálták a Nagyszínpadot. Jó nagy területen volt, a parttól hatszáz-hétszáz méternyire. Kathleen útközben vett egy jégkását, és most azt szürcsölgette. Elindultak, hogy beálljanak egy jó helyre, aztán Russel megpillantott egy lakókocsit.

 - Hülye lehet az aki négy napra lakókocsival jön. - jegyezte meg.

 - Vagy szereti a kényelmet.- kontrázott Kathleen.

Továbbmentek, majd beálltak a színpadtól úgy tíz méterre. A dob már fent volt, most a hangfalakat pakolták. Közben halkan Green Day szólt valahonnan. A dob egyik oldalán kettő hangfal, három a másikon. Az egyik pakoló beleszólt egy adóvevőbe nyilván hogy kellene még egy hangfal. Russel megfordult. Mögötte két ember egy nagy hangfalat vitt a színpad felé. „ Valami nem stimmel” gondolta. Eddig a hangfalakat oldalról hozták, ezt meg teljesen máshonnan. „Biztos ott nem volt már több”- nyugtatta magát de rájött, hogy akkor mér a tenger felől hozzák. „Valami nics rendben az tuti..” A hangfalcipelők elmentek melletük. Russelnek nagyon jó füle volt, s valami pittyegést hallott. „Ezt a a hangot már biztosan hallottam valahol. „ -morfondírozott. Ja persze! Most beugrott neki ez pont olyan mint amikor... Hirtelen felfogta, hogy mi ez, és ez a valami mire képes.

 - Mindjárt jövök! - mondta Russel Kathleen-nek.

 - Hova mé...- De Russel már futott.

A hangfalasok már közel voltak a színpadhoz. Elébük rohant az egyik security-hez .

 - Uram abban a hangfalban bomba van!- üvöltötte

 - Ne mondd! És láttad ahogy a tündérek fürdőruhába bújnak és úsznak egyet?! - kérdezte gúnyosan az őr. És röhögött.

Russel egy pillanatig úgy érezte minek ezzel foglalkozni, lehet hogy csak a füle csalt, meg ez nem az ő dolga. De ha a füle nem csalt akkor itt ezrek fognak meghalni.

A színpad körül volt egy kerítés, ott az őrök miatt nem juthat át, de talán fel tud mászni a színpadtető tartórúdjaira. Ugyanis a gyanús hangfal már a színpadon volt.

Befutott a színpad oldalához, majd egy őr megállította:

 - Itt nem mehetsz tovább!

Russel villámgyorsan kikapta az őr övéből a gumibotot, és fejbevágta az őrt. Az őr azonnal hanyatt esett, Russel pedig tovább futhatott. „ Kevés az őr”-gondolta de örült neki.

Egyszer csak valamibe belerúgott, és megállt. Lenézett. Egy bicska volt a földbe dugva. Russel habozás nélkül kihúzta és zsebre vágta. Ott volt a színpad végénél. Mégsem volt olyan könnyű felmászni mint hitte. Először is egy méteres ugrás kellet. Az elsőnél hátraesett, nem sikerült megkapaszkodnia. A második jó volt. Russel kifújta magát. Itt alul nem fért volna át sehol. Felül volt egy rés ott akart kimászni. Mászott, nagyon koncentrált. Aztán arra gondolt mi lenne a reakciója annak az embernek aki először látná meg. Felért a réshez. Nem volt elég negy. Csak úgy juthatott át ha egy szaltószerű akrobatamutatvánnyal átfordul. Akkor viszont neki csapódik az egyik kivetítőnek, és azt biztos észreveszik. „ Fordulj vissza! „ Mondta egyik énje. „Inkább törjön össze az a vacak , mint hogy mind felrobbanjunk” tiltakozott másik énje. Erősebbere vette a szorítást és átlendült. A kivetítő viszont a mélybe zuhant, és összetört. Erre sokan figyelmesek lettek, de még nem néztek fel -szerencsére. Russelnak eközben támadt egy ötlete. Hogy ne vegyék észre, bemászott az egyik reklámfólia alá. Mire a munkások felnéztek ő már nem volt látható. A munkások azt hitték rosszul volt rögzítve a kivetítő. Miközben ők elvitték a maradványokat, Russel kihasználta az alkalmat és lemászott, az egyik gitáros előjött és nézte a közönséget. A többiek még bent söröztek. Russel az órájára nézett. Öt ötven. A bombát valószinű egészre állították. Már csak egy gond volt: fogalma sem volt hogy melyik oldalon van a bombás hangfal. Úgy gondolta valami rúddal betöri a perifériát, és abicskával elvágja a zsinórt. Talált is egy rövid rudat. Betörte vele a jobb oldali szélső hangfal hátlapját. Se zsinórok se vezetékek semmi. Csak egy nagy hangfalnak kinéző doboz benne egy bombával. A dobos kijött. Gyorsan félreugrott hogy ne lássák meg őt. A Green Day-t lekapcsolták. Most a dobos zenélt.

A bomba számlapja szerint négy perc múlva robban. Russel ideje valószínűleg a hangfal betörésével ment el. Russel megfordította a bombát. Felismerte, C4-es volt az egyik legveszedelmesebb bomba.

Megfordította a bombát. Négy zsinór volt; egy sárga, egy kék, egy fekete, és egy piros.

Három perc.

A pakolósok vissatértek, s azonnal meglátták Russelt, s riasztották a biztonságiakat. Három fegyveres őr jelent meg.

 - Honnan szerezted a bombát öcskös?!Majd...

 - Sam,ne olyan hevesen!-mondta az egyik rendőr és a széttört hangfalra mutatott.

 - Rendben jó munkát végeztél, most pedig hatástalanítsd a bombát!- mondta a harmadik rendőr!

 - A sárgát vágd el!- mondta az egyik pakolós.

 - A kéket kell a kéket! - Üvöltötte a Samnek nevezett!

 - A pirosat hidd el, mindig a pirosat kell!

S, efféle tanácsokat kapott Russel. Majd behunyta a szemét, a bicskát kinyitotta.

Egy perc.

„Isten segíts” mondta magában, majd lecsapott a bicskával. Nem hallatszott semmi. Kinyitotta a szemét.

A sárga és a piros zsinór el volt vágva.A bomba abbahagyta a számlálást. Sikerült!

Jutalom

Russelt egy óra múlva elcipelték, az őrfőnökhöz, és ő kifejezte iránta érzett tiszteletét, és köszönetét. Aztán Russel megkérdezte:

Elnézést uram, de hogy juttathattak be egy bombát egy ilyen komolyan őrzött területre?

Óó, találtunk egy embert aki, a hangfalat vitte a színpadhoz. Nos ő vallot nekünk, miszerint egy lakókocsi falába építettek egy raktárat, így bejuttathatták a pisztolyokat, segy család is bejött, de a gyermek táskájaban volt a bomba. Nem is akárhogy- emlete fel az ujját az őrfőnök- Egy játékmaciban volt benne! A többi ember pedig álcázva jutott be. De erre jővőre jobban figyelünk!

- Jut eszembe, soha többé nem kell venned a jegyet a Beach Festivalra.

- Köszönöm..

 -Ugyan ez természetes.- mondta a főnök.

 -És sikerült elkapni a terrosistákat?- kérdezte Russel.

 -Nem sajnos, nem. De igyekszünk.

 - Rendben sok sikert, nos én mennék. -állt fel Russel.

 - Jó szórakozást – kiáltotta utána az őrfőnök.

 - Russel visszatért a színpadhoz. Kathleen ott várta.

 - Hős vagy – mondta Kathleen.

 - Kösz.

A Hot Potatoes csúszott kicsit, de nagyon jó volt. Russel csak az utolsó pár számot látta.

Időközben besötétedett. Mikor Kathleen és Russel hazafelé mentek

A kijáratnál egy ismerős hang mefszólította őket. Öten jöttek feléjük. Az egyik,aki elöl ment farmert és pulcsit viselt, barna haja és zöld szeme volt. Volt köztük egy ikrek akik bőrdzsekit és korpbársony nadrágot viseltek. A negyedik alak fekete haja szemébe lógott, és EMO-s ruhát viselt.Az ötödik haja punk volt és tépett rövidgatya és fekete poló volt rajta.

A Hot Potatoes tagjai. A három gitáros, a dobos és az énekes.

 - Nagyon köszönjük köszönjük hogy hatástalanítottad a bombát!- mondta az ikrek kórusban.

 - Jó arc vagy!- mondta az Emos, a electronikus gitáros.

 - Tessék ezt mi írtuk alá!- adott oda egy papírt egy énekes Russelnek. - További jó szórakozást!

 - Szevasztok!- üvöltötte a punk,aki dobos volt.

 - Köszi! - kiáltotta utánuk Russel.

 -Ez mozgalmas nap volt...-mondta Russel.

 - Háromszoros köszönettel tartozom neked- mondta Kathleen.

 - Ugyan semmi...

 - Nem semmi – mondta Kathleen és megcsókolta Russelt.

                                                                                                                      Máté